A Goethe Intézet két magyar munkatársa dolgozta ki a "Hans Hase - német nyelv az óvodában" programot.

Időnként tartanak továbbképzéseket Budapesten, egy ilyenen volt szerencsém részt venni nemrégiben.

A programot 6-8 éves gyerekeknek szánták, csoportos foglalkozásra. Fél-egy év alatt lehet megismertetni a kis tanulókat a komplett anyaggal, amely tartalmaz dalokat, mondókákat, rengeteg képet és egy kesztyűbábot, vagyis "személyesen" Hanzi nyulat.

Bevallom, első blikkre nekem nem tetszettek se a rajzok, se a zene, ami komoly ellenérzéseket keltett bennem. De a program felépítettsége annyira profi (két nyelvtanár dolgozott rajta hónapokon keresztül, több óvodában kipróbálták, majd csiszolták, alakították), hogy ennek hatására lassan megbarátkoztam - a rajzokkal...

Bérmily lelkesek vagyunk is, biztos, hogy ilyen átfogó, egymásra építkező anyagot nem tudnánk összeállítani "mezei" nyelvtanárként vagy óvó néniként...

Mindenképp ajánlható tehát a program azoknak, akik nagycsoportos óvodásokkal szeretnék megismertetni-megszerettetni a német nyelvet. Felmerülhet a kérdés, hogy kisebbeknél is lehet-e alkalmazni? Elvileg igen, csakhogy kisebbeket még nem illik húsz-harminc-negyven percig folyamatosan foglalkoztatni ugyebár, náluk még létszükséglet a szabad játék...

Hogy otthoni használatra megfelelő-e a csomag? Mi megvettük, és négy és fél éves kislányom nagy örömmel fogadta Hans Hasét. Mivel nekem épp dolgom volt - le kellett fektetnem a kicsit és le kellett szednem a száraz ruhát - egyedül kezdett vele bele a németezésbe. Bemutatott neki néhány másik bábot, mamát, papát, aztán aludni küldte (az alvás a kedvenc német szava a kisbabakori németnyelvű altató miatt :) . Itt már én is be tudtam kapcsolódni a játékba, úgyhogy Hans Hase felkelt és szépen meg is reggelizett nálunk :)

További információk a programról ITT olvashatók.

A Nyelvbirodalom portálon ezúttal Szituációs játékok címmel jelent meg egy cikkem.

Arról írok, hogyan csempészhetjük be a német társalgást a mindennapjainkba akkor is, ha "normál" esetben magyarul beszélünk a csemetéinkkel, de néha szeretnénk a németet is beépíteni a közös kommunikációba. 

Sikerült találnom néhány szógyűjteményt is, amelyek segíthetik a "spontán" játékokra való felkészülést :) Az egyikre egy külföldre készülő német anyanyelvű bébiszitter fórumon akadtam rá, a másik egy igen alapos és átfogó online képes szótár (ezt itt a Gyereknémet blogon is belinkeltem a jobb oldalt található boxba, így bármikor könnyen előkereshetitek Ti is, és én is :)

Egyszer jártunk már a budakeszi Kétnyelvű Gyermekcentrumban, és azt hiszem, megyünk még máskor is... Nemrég kaptam egy kis ízelítőt a közeljövőben tervezett programokról, gondoltam, másokkal is megosztom. 

November 6-án, szombaton német gyerekdalokkal és gyermekjátékokkal várják az érdeklődőket.

Ezt olvastam az értesítésben:

"Bajorországból érkezik hozzánk Michael Stürmer tanár, játékpedagógus.  Egész délelőtt csak németül beszélünk és játszunk. A játékokat 4-10 éves gyerekek nagyon élvezik, de ha a szülők velük maradnak, lehet kisebbeket is hozni. A gyerekeket egyedül is  a centrumban  lehet hagyni és a szülők elmehetnek vásárolni, vagy a dolgukat intézni. Lehetőség van lampion készítésre is, hiszen hamarosan Márton napja lesz, de ennek a belépőn felül 300 Ft önköltségi ára van.

A belépő ezen a napon kedvezményes: 800 Ft/fő; Ha egy család 5 fővel érkezik, akkor családi kedvezményt kap: 500 Ft-ot;  tehát ebben az esetben a családi jegy ára: 3500 Ft.

November 11-én, csütörtökön délután fél öttől Márton napját ünnepeljük lampionos felvonulással.

November 13-án Winni Puh-Bär és barátai látogatnak el hozzánk.

December 11-án a világ országaiból több száz maci lesz vendégünk, Interaktív játékokkal és mackókészítéssel várjuk a gyerekeket."

Ez mind nagyon érdekesen hangzik, nem igaz? Ismersz hasonló, németnyelvű gyerekprogramokat? Vagy rendszeres foglalkozásokra jártok? Esetleg Te magad tartasz ilyet oktatóként? Mesélj nekünk itt a gyereknémet blogon, biztos akad, akit érdekel a dolog!

Új cikk jelent meg a Nyelvbirodalom németes oldalán, amelynek a Közös játék címet adtam. Természetesen arról szól, hogy a legeslegkézenfekvőbb a gyermekünkkel való közös játékba belecsempészni a némettanulást. 

Az említett cikkben felsorolt lelőhelyeken található kártyák segítségével összegyűjthetjük és egyszerre megtanulhatjuk a játékszerek neveit, hogy aztán félredobhassunk minden papírt és könyvet, és végre a kézzelfogható dolgok felé fordulhassunk. 

Ha már meg tudjuk nevezni a kedvenc játékokat németül is, semmi sem állhat útjába annak, hogy ezen a nyelven szólongassuk az elbújócskázott babát vagy macit, és talán arra sem kell sokáig várnunk, hogy nevezett szintén németül válaszoljon: "Hier bin ich!" :)

Később a szerepjátékok során is fel lehet használni olyan paneleket, amelyeket innen-onnan sikerült "felszednünk", de, ha nincs jobb ötletünk,  akár egy-egy eljátszott szituációhoz illő dalt is elénekelhetünk. 

A német nyelv egyik fő rémének a névelők használatát tartják. Az írtózás részben érthetetlen, hiszen sok más európai nyelvben is létezik a főneveknek neme, másrészt viszont - valljuk be - mindannyiunknak okoznak néha kellemetlenséget ezek a hárombetűs szavacskák...

Ha valaki otthon tanítja németül a kicsi gyerekét, és a dalokon és mesekönyveken kívül a spontán beszédet is szeretné beépíteni a mindennapokba, hamar szembekerül azokkal a problémákkal, amelyekért a névelők a felelősek.

Először is ugyebár nem jó, ha rossz névelő rögzül a kicsik fejében, ezért kénytelenek vagyunk időnként utánanézni egy-egy szó nemének a szótárban.

Másodszor el kell döntenünk, hogy akkor, amikor nem folyamatosan beszélünk németül, hanem egy játék során találkozunk új szavakkal, mennyire erőltessük a der, die, das jelenlétét.

Sokan úgy gondolják, a német főneveket mindenképp a névelővel együtt kell megtanulni, mert, ha így együtt rögzülnek, akkor később kevésbé valószínű a tévesztés.

Csakhogy, ha életszerű helyzetekbe igyekszünk hozni otthon a csemeténket, akkor egyáltalán nem biztos, hogy passzol a névelők használata egy adott szituációban.

Hogy is tanulunk általában új szavakat?

Például képek segítségével, legyenek azok akár egy memóriajáték darabja, akár flashcardok, akár egy képeskönyv lapjain látható ábrák. Ha igazán autentikusak akarunk lenni, a "Was ist das?" kérdésre azt válaszolhatjuk: "Motorrad" vagy "ein Motorrad". Ilyenkor nem életszerű a határozott névelő használata, mint ahogy magyarul sem lenne az. Ha rámutatunk egy tárgyra, nem úgy nevezzük meg, hogy "a motor", hanem "motor", egy motor a sok közül, melyek a világon léteznek, nem "A" motor.

A névelők használatának kérdése a legelső problémák között merül fel, ha valaki otthoni németezésre adja a fejét. Én mégiscsak most, 10 hónappal a blog indulása után hoztam szóba ezt a dolgot, mert úgy gondolom, ez szinte filozófiai probléma. 

Mi számít hibának? Ha nem használom a névelőket, amikor úgy érzem, egy német anyanyelvű ember sem használná természetes szituációban, vagy az, ha mindig névelővel együtt használom a főneveket, függetlenül attól, életszerű-e így, mondván, így tanulja meg őket rendesen a gyerek?

Német nyelvű mesedélelőttön járt szombaton a családunk. Véletlenül tudtam meg, hogy "lesz valami" Budakeszin, a részletekről nem sok információm volt, így kíváncsian vágtunk neki az útnak.

Általában nem indulunk úgy hosszabb útra, hogy ne döntenénk el előre, hová is szeretnénk eljutni. Előveszünk egy térképet és megtervezzük az útvonalat, bepakoljuk az elemózsiát és a melegítőfelsőt, s csak azután vágunk neki a kalandoknak. Ha útközben kereszteződéshez érünk, vagy ha a rengetegben nem látjuk tisztán, merre is vezet tovább az út, ismét rápillantuk a térképre, és végig szemünk előtt lebeg a cél, amelyet kitűztünk magunknak.

A nyelvtanulás hosszú folyamat, s egyáltalán nem nevezhető egyszerűnek, ha azt határoztuk el, otthon, mi magunk segítjük hozzá gyermekünket ahhoz, hogy az anyanyelvén kívül másik nyelvet is ismerjen.

Eldöntöttük előre, hová szeretnénk eljutni?

A kérdés nem könnyű, mert nyelvtudás alatt sokmindent lehet érteni. Az a célunk, hogy nyelvvizsgája legyen a gyereknek? "Igazi" hivatalos nyelvvizsgát 14 éves kortól lehet tenni Magyarországon, addig nagyon hosszú az út, ha kisbaba korban kezdjük a felkészülést... Az a célunk, hogy beszélni tudjon a gyerekünk a második nyelvén? Akkor nem ártana, ha beszélgetőpartnereket is biztosítanánk neki, játszótársakat - ez sem éppen könnyű feladat, ugye?

Lehet, hogy ez az út mégsem hasonlít a hegyekben tett kirándulásokra? Lehet, hogy mégsem kell szigorúan szabott céllal rendelkeznünk? Talán ez az a helyzet, amikor

MAGA AZ ÚT A FONTOS, NEM A CÉL.

Vagyis a lényeg az, hogy jól érezzük magunkat együtt, amikor német meséket olvasunk, német dalokat énekelünk, néha-néha németnyelvű gyerekekkel találkozunk vagy németül rendelünk külföldön az étteremben. 

Nem feltétlenül baj, ha 3, 4 vagy akár 6 éves korában nem tud X számú német dalt vagy nem ismer Y számú német kifejezést a csemeténk: a lényeg nem fejezhető ki tényszerű számokkal. Ami igazán fontos, az érzelmi síkon zajlik, és éppen emiatt kitörölhetetlen az emlékezetünkből, nyomot hagy, és befolyásolja a majdan felnövő gyermek saját döntéseit.

A kisgyerekkori nyelvtanulás egyik nehézsége, hogy sokszor nem tapasztalhatjuk konkrét és mérhető eredményét annak, amiért nap, mint nap "megdolgozunk", pláne akkor, ha igyekszünk úgy intézni a dolgokat, hogy minél kevésbé emlékeztessen a "dolgozásra", vagyis a szigorúan értelmezett tanulásra... :)

Nagyon jó, ha általában sikerül a játék, móka, dalolás szintjén becsempészni a második nyelvet szeretett csemeté(i)nk életébe, de néha nem árt, ha beiktatunk egy-egy tudatosabb időszakot is az életünkbe.

Ilyenkor kiválaszthatunk egy-egy témakört, amelyet akár több irányból is megközelíthetünk, így megőrizve a változatosságot.

Választhatjuk például az "Ételek, élelmiszerek" témakörét, és kereshetünk olyan dalokat, memóriajátékokat, meséket, amelyek ehhez a témához kapcsolódnak.

Nincs kedved / időd az interneten keresgélni? Akkor kattints egyszerűen a

Német reggeli c. cikkemhez, amely a Nyelvbirodalom.hu oldalon jelent meg. Itt találhaszt több dalt, videót és egy interaktív ill. egy memóriajátékot is!

 Nemrég indult egy új internetes oldal, ahol a világ különböző részein élő német nyelvtanárok osztják meg egymással saját készítésű feladatlapjaikat.

Regisztráció után bárki csatlakozhat, feltölthet valamilyen anyagot - memóriajátékot, szókeresgélős rejtvényt, "Lückentext" szöveget, bármit - és  szabadon letölthet a neki tetsző feladatok közül.

Én már regisztráltam, és azt hiszem, hamarosan fel is töltöm az állatos memóriajátékot, amit korábban rajzoltam, és amit egész sokan kértek tőlem, úgyhogy gondoltam, hátha ott is érdekesnak találja majd valaki...

Ha szeretnéd megnézni a német feladatlapokat megosztó oldalt, kattints ide !

Miután itt közzétettem, hogy alakult első kísérletünk, amelynek során kedvenc németnyelvű mesesorozatunkat kerestük, az Égiek egy komment formájában küldtek segítséget. Vagy Ilka valóban földi lény, angyalszárnyak nélkül? :)

Szóval úgy néz ki, megtaláltuk az igazit: Balit, a kutyagyereket!

A figurák aranyosak, az epizódok rövidek (12 percesek), a történetek pedig igazán passzolnak a kicsinyek lelkivilágához.

A "Geburtstagskuchen" című epizódot választottam kezdésnek, ezt néztük meg eddig nem is tudom hányszor. 

Nyelvtanulás szempontjából igen jól sikerült ez az epizód: van benne bemutatkozás ("Ich heiße Bali") és egyes részeknél tökéletesen segítik a képek a megértést (sütés-főzés közben mutatják, hogy tölti Bali a hozzávalókat a tálba, később pedig ott röpködnek az alapanyagok a levegőben, amikor szó van róluk).

Ami kisebb magyarázatra szorult nálunk, az az a rész,  amikor a szálló liszt hatására Bali kissé módosult tudatállapotba kerül, és megjelenik előtte egy cukrászbácsi kutya. Itt aggódott az én lánykám, hogy miért ment ki az apuka a konyhából...

Ezen kívül csupán egyetlen "hibát" tudnék felróni a sorozatnak: mivel ez egy francia-kanadai kooprodukció, a dalok a francia nyelv ritmusára vannak kitalálva, és szerintem túl gyorsak a némethez. Nagyon kell pörögnie a nyelvünknek, ha együtt akarjuk dalolni a főcímdalt - de, mint Ilka az előző bejegyzésnél tett második kommentjéből megtudhatjuk, van, akinek már sikerült! :)

Itt megnézheted, hogy kezdődik a sorozat: főcím

Gyermekpszichológusok által megfélemlítve :) mindezidáig sikerült elkerülnünk a videózást, mint olyant itthon. Mert az ugye káros a fantáziára, meg a belső képi világ kialakulására meg a kreativitásra és juj de csúnya az a szülő, aki a villanypásztorra bízza idegesítő kölkét satöbbi satöbbi.

Idén nyár végén úgy gondoltam, miután kisleánykám közelebb jár már a négy és félhez, mint a négyhez, és hamarosan középső csoportos "nagyóvódás" lesz, eltöröljük a nincs videózás szabályát.

Ágyő, Vekerdy Tanár Úr vasszigora (7-9 éves korig ne nézzen a gyermek tévét!) - üdv színes és mókás mesevilág!

Előszedtem a hónapok óta a szekrény felső (azaz: bizonyos magasságot még el nem ért személyek számára láthatatlan és elérhetetlen) polcán rejtegetett, mindezidáig bontatlan DVD-t, és egy napsütötte délutánon (amikor a kisebbik gyermek aludt, így csöndet kellett biztosítani a lakásban) a nagyobbikkal leheveredtünk, hogy végignézzük Maja, a méhecske születését.

A siker nem volt makulátlan! Az én lányom problémái a következők voltak: 1. Hol van Biene Maja anyukája? 2. Miért rosszalkodik, mikor már iskolás? (nagyon felnéz az iskolás gyerekekre :)

Hirtelenjében a következőt tudtam válaszolni: 1. Az anyukája a királynő, nagyon sok gyereke van, ezért nincs ideje mindegyikre, és a tanító nénik foglalkoznak sokat a gyerekekkel. 2. Mindenki szokott néha rosszalkodni, de nagy baj szerencsére nem történt.

Másnap a második részt néztük meg, amelyben Maja repülni tanul. Itt a kislányom majdnem sírt, amikor Maja eltévedt a hatalmas levelek között, borzasztó volt. Komolyan elgondolkodtam, hogy mit is művelek én itt szegény gyerekkel.

De végülis volt kedve később is megnézni ugyanezt a részt újra, és én próbáltam hangsúlyozni neki, hogy jön a szöcske, és hazaviszi, és akkor Biene Maja már nevet.

Milyen haszna lehet a videózásnak?

Már most látszik, hogy nyelvileg hatalmas változást fog majd okozni, ha rendszeresen nézünk mesevideókat. Újabban ugyanis bínemajásat játszik a kis öltöztetős babáival: egyikük a bínemaja, másik a királynő, és ő németül halandzsázik, néhány igazi német szót is belekeverve :) Ma reggel pedig virágport gyűjtögetett a poharába, amikor  német reggelinknél németül megkérdeztem, kér-e mézet a teájába.

Ráadásul igazi érdekességeket is lehet tanulni a méhek életéről: nekem például újdonság volt, hogy a kis rovarok élő ventillátorokká is tudnak válni: szárnyuk csapkodásával hűtik a kaptárt, ha túlságosan felforrósodik, és olvadni kezd a méz.

Íme egy kis ízelítő a Maja, a méhecske sorozat első részéből: Maja wird geboren (Sajnos az egész rész nincs fent.)

A DVD-t egyébként a Prospero Kft-től rendeltem meg, elviselhető áron. Bementem érte az irodájukba, a Nyugati pályaudvar környékére, ha jól emlékszem, így nem kellett postaköltséget fizetnem.

Örömmel osztom meg mindenkivel: nemrégiben az a megtiszteltetés ért, hogy felkértek arra, írjak rendszeresen egy olyan oldalra, amely a kisgyermekkori nyelvelsajátítás témakörét járja körbe.

A NyelvBirodalom.hu weboldal széleskörű információkkal szolgál az otthoni nyelvtanuláshoz minden érdeklődő családnak: a német és angol nyelvű mesék, dalok, letölthető anyagok mellett található rajta rengeteg elmélettel foglalkozó és gyakorlati tanácsadó cikk,  idegennyelvi nevelést felvállaló óvodák és nyelviskolák gyűjteménye, nyelvtanárok hirdetései, fórum... és még nagyon sok minden, úgyhogy érdemes körülnézni!

Itt a németes rovatban fogok ezentúl rendszeresen megjelenni. S hogy miben különböznek majd az ottani írásaim a blogbejegyzéseimtől?

Itt a Gyereknémet blogon száz százalékan személyes hangvételűek a beszámolóim, a saját gyerekeimnél megélt idegennyelvi fejlődést dokumentálom, és csupa olyan anyagot gyűjtök egybe, amelyek a mi családunkban beváltak. Nagyon sok múlik tehát a mi személyiségünkön és ízlésünkön.

A Nyelvbirodalom.hu oldalon jobban előtérbe kerül majd a nyelvtanár énem az anyukával szemben, tudatosabban meg tudom tervezni a témákat. A rovatban megjelent korábbi cikkekhez alkalmozkodva a tematikus vonalon megyek tovább: a nagyobbaknak szóló nyelvkönyvekhez hasonlóan témakörök köré csoportosítom a játékokat és meséket.

Első, ott megjelent írásom a Grimm-mesékről szól, Mesélj németül! címmel.

Azért választottam elsőként ezt a témát, mert úgy gondolom, ha németül szeretnénk megtanítani a gyerekeinket, nem szabad, hogy kihagyjuk a Grimm-meséket, hiszen ez a világ része mindannyiunk gyermekkorának! Még akkor is, ha nem kapcsoljuk automatikusan a német kultúrához, hanem magunkénak tekintjük a legtöbb történetet. "A farkas és a  hét kecskegida" című mese például éppúgy megtalálható a magyar népmesék gyűjteményében, mint a Grimm fivérek által lejegyzett történetek között...

Bár már készítettem egy hosszabbtávú tervet a további témákról, szívesen fogadok minden ötletet és javaslatot!

Szépen telnek a hónapok, mióta ezt a blogot vezetem, és én minden hónapban beszámolok arról, milyen dalokat, meséket, játékokat és egyéb csalafintaságokat próbálok ki azért, hogy a kislányommal megszerettessem a német nyelvet.

Igen kevés szó esett azonban eddig a kisfiamról! Ennek oka az, hogy én a babanyelvtanulás óvatos duhaj-fajtájához tartozom: nem ültettem le a kisbabámat, hogy kártyákat és képeket mutogassak neki, nem teszek fel célzott kérdéseket, hogy gyakoroltassam vagy produkáltassam a kicsit.

Mondókáztam neki németül, amikor egész pici volt, és németnyelvű az altatódalunk is, amit énekelek neki, de erről még nem lehet különösebben érdekfeszítő beszámolót írni... Természetesen, mint minden kisebb testvérnek, megvan az az előnye, hogy hallja-látja, amikor a nagyobbal német dalokat hallgatunk és énekelünk, illetve ezekre táncolunk. De még erről sem lehet hosszas beszámolókat kerekíteni, ugye?

Néhány hete-hónapja történt, hogy kiderült, neki is van kedvence a németnyelvű gyerekkönyveink közül, amik a polcon sorakoznak: egy autós könyv, amelyet használtan kaptunk ajándékba egy volt tanítványomtól. Ez a kiadvány olyan régi, hogy képet sem találtam róla az interneten, így nem tudom illusztálni a történetemet... :(

A lényeg az, hogy ez a könyv különféle járműveket mutat be, a pályaudvaron, a kikötőben, az építkezésen stb. - és a kisfiam egyszerűen imádja! :) A képecskékhez szerencsére odaírták a járművek pontos megnevezését, így a magamfajta műszaki anti-tálentum is azonnal rá tudja vágni a korrekt német megnevezését annak az izének, amire a fiúgyermek rámutat. :)

Most, amikor Ausztriában jártunk, beszereztünk neki is egy szép új könyvet: az "Erstes Lernen" sorozatban megjelent Fahrzeuge c. kiadványt. Hát mit mondjak, még nagyobb a siker! :) Ebből a könyvből ugyanis szinte "lejönnek" a gépjárművek a lapról, olyan életszerűek a fényképek a hatalmas terepjárókról, szirénákról ellátott tűzoltó-, mentőautókról és helikopterekről és minden hasonló járgányról, amit csak el lehet képzelni. Itt is gondoltak az anyukákra, és szépen odaírták minden kép alá, mit is ábrázol, úgyhogy nagy gond itt sem lehet... :) Tanulni pedig nemcsak a gyermekek tudnak, hanem, gondolom, hozzám hasonlóan sok anyuka is... :)

 Nyáron voltunk nyaralni Ausztriában. Anyu már előre mondta, hogy ott mindenki németül beszél, és majd németül kérjük az ebédet a pincér nénitől. 

Nagyon izgalmas volt, hogy mentünk Ausztriába. Autóval mentünk, és én már az autóban csupa németet énekeltem, mert pont olyanok jutottak eszembe. Például a "Grün, grün, grün", az "ABCD" meg a "Schlaf, Kindchen, schlaf". Ausztriába elég sokat kell menni autóval, és a végén nincsenek magyarok, csak mi. Csak németül beszél mindenki, meg vannak sok olaszok. És nagyon nagy hegyek.

A házban, ahol laktunk, voltak cicák, nyuszik, tehenek és csirkék. És pónik is. Az egyik pónit Cindynek hívták, mint az egeret a "Prinzessin Lillifee" könyvben. Ezt a könyvet anyu vette nekem Ausztriában. Én meg megláttam Conni könyveket a könyvesboltban, és azt is megvettük. Conni balettozik meg Conni a strandon. Nagyon jó! És vettünk Rapunzeles könyvet is. Rapunzelnek nagyon hosszú haja van, anyu már itthon lerajzolta, én pedig kiszíneztem, és felragasztottuk a falra. A kistestvéremnek is vettünk könyvet, autós könyvet, ő is nagyon örült. Mindig mondja, hogy "tyityu", amikor rendőrautót vagy mentőautót vagy tűzoltóautót lát, és ebben a könyvben nagyon sok tyityu van, azért örült. Különben a kistesóm is tud már kicsit németül, azt tudja, hogy "hatschi". Ezt az aranyos bácsi énekléséből tudja, amit szoktunk hallgatni. Én nézhetem is, gitározik benne a bácsi és piros kendő van a fején.

Ausztriában tényleg mindenki tud németül. Barátkoztam egy nénivel meg bácsival amikor reggeliztünk. Meg is kérdeztem, hogy hívják. És megmondták. Adtak csokit, szívecske alakút. Amikor a néni kérdezte, hol a cica, mondtam, hogy alszik. És amikor indultak autóval, szóltam, hogy ott a cica, nehogy kivasalják.

Ahol laktunk, volt egy kislány, vele is barátkoztam. Kicsit kisebb, mint én, és anyu se mindig értette, amit beszélt. De én azért próbáltam érteni, és mondtam neki, hogy "ja". És ő is ismerte a Dornröschent, mert volt náluk egy igazi rokka és lehet, hogy ott lakik a Csipkerózsika is. Egy fiú is volt, odahozta a cicát simogatni. Az ő cicájuk volt, mert ők mindig ott laknak. A cicákat németül hívtam, mert magyarul nem tudnak. Majmokat is láttunk, lógtak a fán és ettek banánt. Az tetszett a legjobban, amikor beugrottak a vízbe.

Jó volt Ausztriában és én vagyok Prinzessin Lillifee és van varázspálcám és németül beszélek.

:)

(A fenti kép csak illusztráció, nem a kislányom látható rajta.)

De ezek az ő szavai, és minden szava igaz. Bizonyítékként íme egy kis videó a majmokról: Affenberg

Amikor tavaly nyáron a kiscsoportba készültünk, lázas keresésbe kezdtem olyan könyv után, amely felkészíthetne bennünket mindarra, mi is vár ránk ősztől.

Még saját gyerekkoromból emlékeztem Janikovszky Éva "Már óvodás vagyok" című művére, de most újra olvasva úgy éreztem, hiába nagyszerű, inkább kicsit nagyobb gyerekeknek való, olyanoknak, akik már elkezdték az ovit.

Finy Petra könyve, "Az ovi-ügy" épp akkoriban jelent meg, de ennél a kiadványnál sem éreztem azt, hogy ő kellene nekünk.

Végül egy németnyelvű kötetet rendeltem meg az internetről, amely beváltotta a hozzá fűződő reményeimet. Aranyos képek kíséretében egyszerű leírást kapunk az óvodai életről, riasztó konfliktusok nélkül, inkább informáló jelleggel. Megtudhatjuk, hogy minden ovisnak van egy jele, hogy az óvó néni mesélni szokott, hogy a többi gyerekkel együtt megünneplik az éppen születésnapos  ovistársat...

Mivel a német óvodák némileg másképp működnek, mint a magyarok, olvasgatás-nézegetés közben felhívhatjuk csemeténk figyelmét ezekre a különbségekre (pl. a német gyerekek otthonról visznek tízórait), ezáltal csak érdekesebbé válik a dolog.

Szóval, nekünk bejött! (épp ma, egy évvel később is ezt a könyvet olvasgattuk :)

PS: Úgy láttam, jelenleg kapható a Tudormanók webáruházában.

Néha nekünk, anyukáknak is szükségünk van német tévéműsorokra! Hogy gyakoroljuk a nyelvet, hogy új szavakat és kifejezéseket tanuljunk, hogy információkat szerezzünk... vagy hogy jól szórakozzunk! :)

Annak is van erre lehetősége, akinek nincs otthon németnyelvű tévécsatornája: interneten is elérhető jónéhány műsor.

Én a német RTL adó internetes oldalán szoktam németül tévézni, amikor van rá egy kis időm. Főként a csatorna saját gyártású hírműsorait és magazinjait lehet itt szabadon letölteni, de látható néhány sorozat is. A műsorok meghatározott ideig, általában csak néhány napig elérhetők, mindig újak kerülnek fel.

Egyik kedvencem a Mein Garten című kertészkedős műsor (nem tudom, mikor találkozol ezzel a bejegyzéssel, kedves Olvasó, ez a link valószínüleg augusztus végéig fog élni). Most egy olyan epizódot találtam, amelyben gyerekbarát kertet alakítottak ki egy magánbölcsit működtető nőnél.

Sokmindent lehet tanulni: virágok, kerti játékok neveit németül, hallani, hogy az anyanyelviek sem mindig tartják be hajszálpontosan a nyelvtani szabályokat (lásd: a tinédzser lány nem KATI-szórendet használ a weil után)... És még valamit: hogy hogyan lehet újrakezdeni 45 év felett, válás után, két kamasz gyerekkel. Lehet új szakmát tanulni, magánvállalkozásba fogni, új barátokat szerezni és sikereket elérni, elégedettnek lenni...

És talán itt a lényeg. Itt jut eszünkbe újból, hogy miért is jó otthon lenni egy másik nyelvben is: hogy megismerhessünk, és magunkévá tehessünk egy másikfajta gondolkodást. "Sachlich" - így mondják ezt németül. Hogyis mondjuk magyarul? Racionális, realista, objektív, semleges...Sokszor szükség lenne rá az életben, hogy így tudjunk gondolkodni, ahelyett, hogy belesüppednénk az önsajnálatba és másokat hibáztatnánk.

Én már megnéztem, és tanultam belőle. Jó tanulást Nektek is! :)

Hogy ez nekem nem jutott előbb eszembe!

Láttam már itt-ott korábban is a Lillifee figurát, de eddig valahogy nem gondoltam rá, hogy utánajárjak, ki is ő valójában...

Most viszont belebotlottam a youtube-on, és a homlokomra csaptam: ő kell nekünk! Egy királykisasszony, aki egyben varázspálcás tündér is, és még balettozni is tud! :)

Lillifee egy német képeskönyvsorozat főhőse, akinek történetéből tévésorozat is készült. Később mozifilm is, ez utóbbi már a Walt Disney művek produkciójában (kicsit megváltoztatták a figurát, de szerintem nem vészes, a rózsaszín rózsaszín maradt, nem változott pinkké :).

Azt hiszem, nem kell ecsetelnem, hogy az én kislányom kivé változott, amióta megismerkedett ezzel a tündérkirálykisasszonnyal, ugye? :)

Addig is, amíg sikerül beszereznem egyet a könyvek közül, mi a film beharangozójával

trailer

illetve a következő dallal

Prinzessin Lillifee und der kleine Delfin

igyekszünk enyhíteni akut tündér-hiányunkat :)

Már írtam arról, hogy újabban németül reggelizünk itthon. A kislányom ötlete volt, aki - ebből is látszik, igen okos kislány. A reggeli nagyon jó időpont nálunk a németezésre, mert apu - aki nem nagyon beszéli a nyelvet - úgysem reggelizik, úgyhogy nem érzi kizárva magát. (Ha néhanapján mégis csatlakozik hozzánk, akkor pedig van lehetősége tanulni :)

Ausztriába készünk nyaralni, és nemrég észbe kaptam, hogy esetleg kicsit rendszerezettebben is gyűjthetnénk szavakat az étkezés témájában. Ez ugyanis olyan terület, amely nagy sikerélménnyel kecsegtet külföldi nyaralás esetén. Minden nyelvtanulónak ajánlható, hogy utazás előtt koncentráljon az éttermi szókincsre - amikor az idegen nyelven tud majd rendelni, biztosan büszke lesz magára!

Találtam két nyomtatható játékot:

az egyik a Frühstück Domino vagyis memória, a másik a Getränke memória (mi ezzel kezdtük a felkészülést, mert itt sok volt a már ismert szó. Egy problémánk volt csak: nehéz volt eldönteni, hogy melyik a jegestea és melyik a limonádé az ábrák közül :)

Nemrégiben kaptam az egyik kommentben Ilkától egy olyan oldal linkjét, ahol rengeteg monitoron játszható játék van. (Köszi még egyszer! :) Ezen a szájton találtam egy ide passzoló dolgot: interaktív játék

Ez utóbbit lehet, hogy mi most még nem fogjuk kipróbálni, de egy-két évvel idősebb gyerekeknek jó szívvel tudom ajánlani, érdekes és jópofa feladat.

Ritkán reklámozok itt boltban kapható termékeket, mert abban ugye nem sok kreatív dolog van, ha mások által kitalált és megvalósított dolgokat mutatok be...

Amikor mégis kivételt teszek, akkor azért, mert úgy érzem, egyszerűen muszáj másokkal is megosztanom, micsoda kincsre bukkantam!

Legújabb kedvencünk:

Az első 100 szavam németül

Ilyen vagy hasonló címmel több kiadvány is létezik, de a képen látható az, amelyikbe én személy szerint beleszerettem. Egyszerűen imádnivalók ezek a gyurmafigurák, nem?!

Szerintem meg kell ragadnunk minden olyan alkalmat, amikor lehetőségünk van arra, hogy gyerekeink valami kicsit is mást és érdekesebbet lássanak, mint a minden pólón, bugyin és papírtányéron ott nyomuló egyforma arcú hercegnőket /  Hello Kittyt / pókembert / Thomas mozdonyt. Ez végre valami más, élettel teli, vidám és izgalmas!

A könyv felépítése hasonló a többi szókincsépítő matricás vagy rajzos füzetéhez: van (ha jól számolom :) 16 téma, vicces képekkel, és ezekhez kell odaragasztani néhány matricát a német felirat fölé. A feliratok mind névelő, mind helyesírás szempontjából korrektek (ez nem mondható el minden hasonló kiadványról), a szavak jó része hasznos és hasznosítható.

Mi először olyan matricákat ragasztottunk be, amelyek német megfelelőjét már ismertük, és egészen meglepő és megható volt így kézzel foghatóan látni, milyen sok szót tud már az én kislányom! :) Utána ömlesztve ragasztgatott mindenféléket, ahogy jól esett neki, később ismét ismert szavak következtek (még mindig maradt! :)

És ezek után még hátravan a nagy képek közös böngészése - mert felfedeznivaló akad bőven! Nem is hittem volna, hogy ilyen sokszor elő tudjuk venni ezt a füzetecskét... De ami a legjobb: a rengeteg kis katica matrica, amelyek nem hiányoznak sehol a könyvben: ebből gyűrűt és karkötőt ragasztott magára a lányom! :)

Vége az ovinak, kellenek a gyerekprogramok, ezért színházjegyet vettem egy szabadtéri előadásra. A Csipkerózsika című előadásra sikerült jegyet kapnom, és hát, mint megrögzött némettanár anyuka, azonnal kapva kaptam a lehetőségen, hogy újabb találkozásokat szervezzek az én kiscsoportot kijárt nagylányom számára a német nyelvvel, mint olyannal. :)

Mentségemre szóljon, hogy a Csipkerózsika a Grimm fivérek által gyűjtött mesék egyike, ezért igazán magától értetődő, hogy németül is megismerje a gyerek, nem igaz?

Először is találtam egy Kifestőt, és fent van a neten természetesen a mese szövege is, de valahogy úgy éreztem, nem ez az, ami nekünk kell.

Aztán rábukkantam az igazira! Egy dalra, amely elmeséli Csipkerózsika történetét: Dornröschen war ein schönes Kind A szövegét elolvashatod itt (egy-két különbség akad, ez a népdalok egyetlen hátránya, hogy rengeteg a variáció :)

Hát, nekem ez a dal nagyon tetszik, szép tömör, mégis minden benne van - pont négyéves kislányok nyelvtanulásához való! De valami még nagyon hiányzik hozzá: képek! A fejembe vettem, hogy találok a szöveghez való letölthető képsorozatot a neten, de sehogysem akart sikerülni. Magad uram, ha szolgád nincsen - ismét arra vetemedtem, hogy sk hozzam össze az illusztrációt. Az eredmény egy kis kiszínezhető képeskönyvecske lett, minden oldalán egyetlenegy német mondattal: a kislányom imádja, úgyhogy érdemes volt!

PS.: Ha szívesen kezedbe vennéd a könyvecskét, küldj egy emailt, és én elküldöm Neked. 8 oldal (4 A4-es lapra elfér), saját készítésű rajzocskáimmal - nem művészi színvonalú, de házi használatra talán elmegy. Ki lehet színezni és segít megérteni a dalt.

Éljen Victoria svéd hercegnő, aki igent mondott a személyi edzőjének, éljen az a német tévécsatorna, amely a királyi mennyegzőt hosszasan közvetítette élő adásban, és éljen az a fanatikus rajongó, aki a műsort felvette és hozzáférhetővé tette a youtube-on! :) :) :)

Így nekem semmi mást nem kellett tennem, amint meghallottam a magyar rádióban a hírt, miszerint épp hercegi esküvő zajlik Európa északi felén, mint hogy bekapcsoltam az internetet, és rákerestem, hol találok képeket vagy németnyelvű filmet a nagy eseményről.

Négyéves kislányom pedig igazi hercegnőt láthatott menyasszonyi ruhában, koronával a fején, hatalmas uszállyal a ruháján. És számtalan királyt és királynőt, pompásabbnál pompásabb öltözékekben (pink ruhát senki sem visel! :). És hallhatott klasszikus zenét, operaénekes nénit...

(Hogy anyanyelvünket is védjük idegennyelv tanulás közben, hadd tegyek egy kis kitérőt itt: "hercegnő" helyett én magam jobb szeretem a "királylány" szót használni. Ezzel a szóval találkozunk mindig a magyar népmesékben, ugye? A "hercegnő" szerény véleményem szerint leginkább az amerikai animációs filmek miatt terjedt el mostanában. Mivel az angolban - és a németben - nincs két szó a király leányának megnevezésére, mindig a rövidebb hercegnő szót választják a fordítók. A királylányról lassan el is feledkezünk?)

Íme a videó:

Hochzeit von Victoria und Daniel

És néhány fénykép. A fotók alatt a német feliratok alapján hamar átlátjuk a családi viszonyokat, és innentől nincs is semmi akadálya annak, hogy a családtagok német elnevezéseit gyakoroljuk!

Ráadás:

Nemsokára esküvőre vagyunk hivatalosak, és a kislányomat felkérték koszorúslánynak. Próbáltuk neki elmagyarázni, hogy egy koszorúslánynak se koszorút, se menyasszonyi ruhát nem kell viselnie az esküvőn, de egyelőre kétséges, mennyire voltunk meggyőzőek. Megígértem, hogy reggelre keresek neki az interneten képet arról, mit is csinál egy koszorúslány és milyen ruhát visel.

Hát, kemény munkámba telt, de találtam több témába vágó videót is:

Phil streut Blumen

Blumenkinder

Kinder tanzen bei Hochzeit

Nemrég a kislányom egyszercsak kijelentette, hogy reggelizzünk németül. Ez a gyerek tud valamit a nyelvtanulás módszertanáról, nem igaz?! :) Azóta máskor is javasolta - én persze nem mondtam nemet. :) 

A német reggeli nagyrészt abból áll, hogy én beszélek németül, ő pedig halandzsázik (hozzá kell tennem, hogy olyan jól tud németül halandzsázni, beleszőve egy-két igazi német szót, hogy volt már, aki elhitte neki, hogy folyamatosan beszél németül :) .

Utánanéztem az interneten, milyen kicsiknek való meserészeket lehet találni reggelizés témájában németül. A Sesamstrasse két idevágó részét találtam.

Ernie, Bert und der Schokoladenkuchen ebben a rövid mesében egy nyelvtanár szemszögéből az a jó, hogy szabályosan megmutatják a kimondott szavakat, ráadásul többször is. (Az, hogy aranyos és vicces a történet, természetesen szintén nem jön rosszul :) Hátránya: egyszer van benne egy hosszabb rész, ahol csak beszélnek és képileg nem történik semmi.

Ernie und der Krümelmonster singen ein Frühstückslied kisgyerekek oktatásához persze elvileg a dalos változatnál elképzelni sem lehet jobbat. Ami nekem nem tetszik annyira, az az, hogy sok olyan dolgot sorolnak fel, ami a mi családunkban nem sűrűn kerül a reggelizőasztalra, ráadásul az elhangzott szavakat itt nem demonstrálják képileg, ezért nehezebb megérteni és követni.

Nem is tudom, melyik a jobb? Talán az lesz a legokosabb, ha a lányomra bízom a választást... :)

Nemrégiben kaptam egy listát. Arra kértek, hogy fordítsam le és tegyem közzé a blogon a benne szereplő kifejezéseket, mondatokat, amelyekre szükség lehet a gyerekekkel való mindennapi kommunikáció során - németül is.

Én magam azok közé tartozom, akik nem tudják elképzelni, hogy ne az anyanyelvükön szóljanak gyermekeikhez a "normál, átlagos hétköznapok" során.

Nálunk a második nyelv akkor jön be a képbe, ha ennek "oka van". Például német dalokat hallgatunk, német mesekönyvet olvasunk, németnyelvű kisfilmet nézünk, német foglalkozásra megyünk vagy németül beszélő ismerőseinkkel találkozunk. Előfordul, hogy a lányom szeretne olyan szerepjátékot játszani, ahol németül beszélünk (pl játékból telefonálunk, miután hallotta, hogy én németül beszéltem az igazi telefonon), vagy a fiam hozza oda a németnyelvű autós könyvét, amelyet nem tudok máshogy olvasni, mint németül, ha egyszer úgy van írva ... :)Ezek tehát elkülönült részei a napi kommunikációnknak - a szituációnak van eleje és vége, és nem keveredik a magyarral.

Ezért úgy gondoltam, az emailben kapott listát felbontom olyan részekre, amelyek köthetők egy-egy szituációhoz.

Ilyen például a pelenkázás. Ha valaki úgy gondolja, kinevezheti ezt a naponta többször végzett tevékenységet a németezés idejének, és kommentálhatja akár az egész folyamatot németül.

Találtam egy jó kis videót, ahol egy lelkes német apuka mutatja be, náluk hogy zajlik a pelenkacsere (anyuka jobbára a háttérben maradva demonstrálja a mai Németország multikulturális légkörét :)

Itt nézheted meg a kisfilmet: Windeln wechseln

Kiírtam néhány német kifejezést, amelyek elhangzanak:

beim Rücken/ bei den Beinen o. Armen anfangen

dann die Windel dran

Hinterchen mit ein bisschen Creme einschmieren, so ein Tropfchen

sag ich mal so - was sagst du dazu?

Klebestreifen

Das haben wir schon geschafft

Und jetzt kommen wir einmal nach oben

Nicht hinstellen, nur hinsetzen bitte

mit den Armen hochziehen

ja genau

Da ist der/die/das

Das Höschen anziehen

Aki végignézi a filmet, annak biztos feltűnik, hogy az oly sokszor nehéznek és szigorú nyelvtannal megáldottnak titulált német nyelv anyanyelvi beszélői mennyi félmondatot, ragozatlan igét és odavetett töltelékszavat használnak.

Ez a másik oka annak, hogy úgy gondoltam, nem csinálok táblázatszerű listát a magyar mondatokról és német fordításukról. Amikor ugyanis mi, magyarok felszólító mondatokat használunk (pl Ne állj fel, csak ülj le!), a németek sokkal inkább ragozatlaknigéket "vetnek oda" , ahogy a példában is láthattuk (Nicht hinstellen, nur hinsetzen bitte.) Ez sokkal rövidebb, és kevesebbet kell gondolkodni rajta, elrontani sem lehet, úgyhogy hajrá, hajrá :)

Négyéves kislányomat nagyon érdekli a balett. A nagymamája mutatott neki részleteket a Diótörőből DVD-n, elmagyarázott neki néhány olyan fogalmat, mint a spicc és meg is mutatott néhány mozdulatot.

Azóta itthon is készülnek az újabbnál újabb koreográfiák, amelyeket én nézőként lelkesen megtapsolok.

Körülnéztem az interneten, lehet-e találni olyan felvételeket balettozó gyerekekről, amelyeken hallani lehetne egy-két német szót.

Jelentem: találtam!

Sophias erster Ballettauftritt a címe annak a videónak, amelyik a legjobban megtetszett. Ezen a bemutató órán négy-hat év közötti kislányok táncolnak a szüleik előtt, igazán édesek. A háttérben igazi klasszikus zongoraszó hallatszik, és német instrukciók.

Túlzás lenne azt állítani, hogy ez a felvétel kifejezetten nyelvtanulásra való, de azért, aki nagyon ügyes, elcsíphet egy-két könnyen hasznosítható kifejezést.

Például:

• néhány testrész: Arme, Beine, Knie
• mozgás vezényszavai: nach vorne, rückwärts, auf die Knie, hoch die Arme
• dícséret: sehr schön
• egyik kedvenc állatunk: Katze

De arról is olvastam már, hogy a háttértelevíziózásnak mennyivel nagyobb hatása van a gyerekeinkre, mint gondolnák. Hogy visszamondják a vendégségben a háttérben bekapcsolva felejtett tévéreklámok szövegét, amikor azt gondoltuk, oda se figyeltek. Miért ne lehetne akkor most az egyszer jó hatása is a fél füllel hallgatott szövegnek? :)

Ráadásnak egy részlet a Diótörőből kisgyerekek előadásában:

Chinesischer Tanz

Amikor a saját gyerekünket tanítjuk egy idegen nyelvre, nem árt, ha tisztában vagyunk vele, mi mennyire bírjuk ezt a nyelvet.

A nemrégiben indított másik blogomon, a németházi.blog oldalon találsz egy linket. Ez egy szintfelmérő teszthez vezet, amely feketén-fehéren választ ad arra a kérdésre, Te mennyire tudsz németül.

Itt olvashatod a "Hol tartok németből?" című bejegyzést.