Nemrég a kislányom egyszercsak kijelentette, hogy reggelizzünk németül. Ez a gyerek tud valamit a nyelvtanulás módszertanáról, nem igaz?! :) Azóta máskor is javasolta - én persze nem mondtam nemet. :) 

A német reggeli nagyrészt abból áll, hogy én beszélek németül, ő pedig halandzsázik (hozzá kell tennem, hogy olyan jól tud németül halandzsázni, beleszőve egy-két igazi német szót, hogy volt már, aki elhitte neki, hogy folyamatosan beszél németül :) .

Utánanéztem az interneten, milyen kicsiknek való meserészeket lehet találni reggelizés témájában németül. A Sesamstrasse két idevágó részét találtam.

Ernie, Bert und der Schokoladenkuchen ebben a rövid mesében egy nyelvtanár szemszögéből az a jó, hogy szabályosan megmutatják a kimondott szavakat, ráadásul többször is. (Az, hogy aranyos és vicces a történet, természetesen szintén nem jön rosszul :) Hátránya: egyszer van benne egy hosszabb rész, ahol csak beszélnek és képileg nem történik semmi.

Ernie und der Krümelmonster singen ein Frühstückslied kisgyerekek oktatásához persze elvileg a dalos változatnál elképzelni sem lehet jobbat. Ami nekem nem tetszik annyira, az az, hogy sok olyan dolgot sorolnak fel, ami a mi családunkban nem sűrűn kerül a reggelizőasztalra, ráadásul az elhangzott szavakat itt nem demonstrálják képileg, ezért nehezebb megérteni és követni.

Nem is tudom, melyik a jobb? Talán az lesz a legokosabb, ha a lányomra bízom a választást... :)