Ott voltam szombaton a Bán Annamari által szervezett Kétnyelvű Gyerek Találkozón - és nem voltam egyedül! (A kép csak illusztráció, nem mi vagyunk rajta.) Gondolom, hogy nem mindenki tudott eljönni, aki szeretett volna, velük szeretném megosztani, mit láttam-hallottam.
Az alapvető élményem az volt, hogy nem vagyok egyedül: rajtam kívül nagyon sok anyuka gondolja még azt, hogy ő maga szeretné megtanítani a gyermekét a magyaron kívül más nyelvre is, méghozzá a baba egészen kicsi korától kezdve.
Az ország különböző részeiből érkeztek egymástól sok esetben igen különböző életet élő emberek. Volt, akinél természetes módon adódott a többnyelvűség a családban, volt, ahol az anyuka szinte a gyerekeivel együtt kezdett tanulni idegen nyelven. (Neki ez olyan jól sikerült, hogy hamarosan a nyelvtanári diplomáját is a kezében tarthatja :) Akadtak, akik nem is egy nyelvbe, hanem többe szeretnék bevezetni a csemetéjüket a magyaron kívül, és voltak, akiknél a kicsi kora óta harmadik gyerek "tanítja" a nagyobbakat.
Persze a többség az angolt választotta második nyelvnek, de akadt, akinél az olasz, a kínai, és néhány olyan is, aki a németet szeretné bevenni a családi nyelvek közé.
A németet, úgy láttam, többen szeretnék, mint ahányan aztán tényleg megvalósítják: sokan mégiscsak az angollal kezdenek, mert ahhoz sokkal könnyebb anyagot és társaságot találni, a némethez nehezebb.
De talán lehet változtatni a helyzeten. Én igyekszem továbbra is gyűjteni a német anyagokat, és lassan elkezdem "gyűjteni" a németes anyukákat :) is. Ha nem akarunk egyedül lenni, egyszerűen össze kellene fognunk, nem igaz? A Gyereknémet Fórumon már korábban felvetetettem, hogy szerveznünk kéne németes-anyukás-gyerekes találkozót. Talán húsvét után itt lenne az ideje akcióba lépnem :)
Itt olvashatod Bán Annamari bejegyzését a Kétnyelvű Gyerek Találkozóról, mely március 26-án volt a Lurdy-házban.