A kisfiam néhány hónapja múlt el három éves. Mostanáig semmilyen érdeklődést nem mutatott a német nyelv, mint olyan, iránt. Fél füllel mindig hallotta,ha a nővérének német mesekönyvből olvastam fel, vagy ha német dalokat énekeltünk. Szeret német dalokat hallgatni a számítógépről is. Hetente egyszer járunk németnyelvű társaságba, ott általában nem szól a gyerekekhez. Az egyik apuka azonban (aki tud gitározni, ami nagy dolog a kisfiam szemében) olyannyira szimpatikus neki, hogy őt rendszeresen "inzultálja" - magyarul. 

Eddig tehát úgy tűnt, egyáltalán nem tűnik fel neki a különbség a két nyelv között, úgy tűnik azonban, hogy a múlt héten nagy változás állt be. 

Egy szép napon a testvéréért siettünk az oviba, és én igyekeztem megadni a tempót a gyalogláshoz, ezért ritmusos mondókákat énekeltem. Először egyszer az "Eins, zwei Polizei"-t, aztán áttértem az "Aki nem lép egyszerre" magyar szövegére. Jelezte, hogy nem ezt akarja: "Németül énekeljél!" Meglepődtem: mióta tudja ez a gyerek, hogy van olyan, hogy német nyelv, hogy ez más, mint a magyar, és, hogy ezt így különböztetjük meg attól?! Gyorsan visszatértem az "Eins, zwei Polizei"-ra.

Néhány nappal később az asztalnál ül, uzsonnázunk. "Anyu, mi az a kátce?" - kérdezi egyszercsak váratlanul, mint derült égből a villámcsapás. "Cica" - válaszolom.

Eltelik újabb néhány nap, megint az asztalnál ülünk (elég sokszor eszünk egy nap :). "Mi a autó, mi a autó?" - teszi fel a kérdést többször egymás után, mert nem tudom elég gyorsan értelmezni. "Németül?" - teszi hozzá. "Auto" - mondom neki német artikulációval, örülök, hogy a kisfiam már ilyen nagy lett, és ugyanolyan érdeklődő, mint a nővérkéje. Közben eszembe jut, hogy aznap délelőtt énekeltük a "Das Auto macht brumm-brumm" kezdetű dalt. Nyilvánvaló, hogy akkor tűnt ki neki ez a szó a számára nagyrészt halandzsa szövegből, bizonyára sejti is, mit jelent, de most tőlem várja a megerősítést. (Ezt a lányom is gyakran csinálja, látszik, hogy tudja, hogy mit jelent valami, mégis rákérdez, és magában biztos egyetértően bólogat, amikor a válaszomat hallja. :)