Gyereknémet

Német dalok, játékok, mesék gyerekeknek

Mit gondolnak rólunk a németek? Avagy: a média hatalmáról

2015. szeptember 07. 14:08 - Kindergarten

Mit gondolnak rólunk a németek? Röviden: nem sok jót.

A hivatalos állásfoglalás szerint azért emelték fel a sorompót péntek éjjel a Keletiből elindult emberek előtt, mert Magyarországon embertelen körülmények között kellett tölteniük a napjaikat.

Az osztrákok viszont tapssal és megrakott asztalokkal fogadták őket és rögtön engedték tovább az áhított cél, Németország felé. A német híradó riportere szinte kénytelen volt bocsánatot kérni a nézőktől, amiért olyan kevés menekült látható mögötte a háttérben a müncheni pályaudvaron. Olyannyira hatékonyan működött a gépezet, hogy minden érkezőt, amint leszállt a vonatról, azonnal vitték is egy jobb helyre.

Aki járt a Keleti pályaudvaron (és aki nem), tudja, hogy a körülmények tényleg szörnyűek voltak. Aki hisz a szemének az ausztriai és németországi képsorokat látva, az látja, hogy az ottani fogadtatás fényévekre van az ittenitől. 

Mégsem kell attól tartanunk, hogy elromlik a Magyarországról kialakított kép az átlag-német szemében. Nem most romlik el, ezen már réges-rég túl vagyunk.

Budapesten élek, de az elmúlt években sok némettel kerültem kapcsolatba, ideiglenesen a magyar fővárosban élőkkel és alkalmilag idelátogatókkal is. Főként képzett, művelt fiatalokkal. Beszélgetéseink során szinte folyamatosan a védekező pozíciójában találtam magam: védenem kellett szülőhelyemet, honfitársaimat és sokszor magamat is. Nagyrészt a német sajtónak köszönhető, hogy lesújtó kép alakult ki beszélgetőtársaimban az én országomról.

Álljon itt két konkrét példa:

Egy Budapesten rendezett konferencián, az előadások után az egyik német phd-hallgató feltette a kérdést a teremben a közös beszélgetésen: "Itt Magyarországon is előfordul olyasmi, mint Kínában, hogy a kormány blokkolja az interneten a külföldi weboldalakat, hogy a magyar lakosság ne juthasson információhoz a világból?" Hangsúlyoznám, hogy a kérdést feltevő iskolázott, fiatal hölgy volt, doktorandusz, aki azóta talán már a doktori disszertációját is megvédte. Politológus hallgató, a témája a Stasi, az egykori NDK besúgórendszerének vizsgálata. Na igen, ahogy a sebész közismerten mindenütt eltávolítandó daganatokat lát, úgy látszik, a diktatúrákat vizsgáló kutató is hajlamos arra, hogy meglóduljon a fantáziája...

Egy másik alkalommal egy több hónapja Budapesten élő német ismerősömmel (szintén phd-hallgató) elmentünk megnézni a Chagall-kiállítást a Nemzeti Galériában. Kifelé jövet az ismerősöm megkérdezte: "És ezt hogy-hogy engedélyezi a kormány?" Nem vagyok biztos benne, hogy azóta helyre tette-e magában, amit saját szemével látott, vagy még mindig azt érzi valósabbnak, amit a német tévében mutatnak...

Semmiképp nem szeretném rózsaszínre festeni a mai magyar politikai vezetésről (és ellenzékről) vagy a mai magyar társadalomról alkotott képet. De a fekete festékkel sem értek egyet. 

A tanulság a nyelvtanulás szempontjából szerintem az lehet, hogy érdemes elsajátítani idegen nyelveket, mert ez lehetővé teszi, hogy más megvilágításban is láthassuk a dolgokat. Megértjük, hogy látnak bennünket mások, és rájövünk, hogy nem árt kritikusan szemlélni más országok médiáját. Talán rájövünk arra is, hogy nem árt kritikusan szemlélni a saját médiánkat sem. Ha igazán tisztán szeretnénk látni, a legjobb, ha több irányból is szemlélődünk!

 

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://gyereknemet.blog.hu/api/trackback/id/tr687765624

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

axolotl1 · www.koszoktatas.blog.hu 2015.09.07. 16:31:21

Na jó, azért a kedvenc német phd-seink is megérik a pénzüket...:) Ültem bent olyan szemináriumon, ahol csak én voltam magyar, mindenki német volt, dupla ösztöndíjasok, csak én voltam, aki fizetős volt. Jókat kacarásztak a magyarokon és iszonyú negatív általánosításokat tettek. Egyáltalán nem zavarta őket, hogy mondjuk engem bántanak vele. Más kérdés, hogy én akkor fölálltam és többet nem mentem be hozzájuk, ill. panaszt tettem a to-n...:) Szóval aki ide jön tanulni, az sem biztos, hogy a legértelmesebb...:) De amúgy nagyon felemás tényleg Magyarország megítélése...sajnos...

Kindergarten 2015.09.07. 17:38:33

@axolotl1: ha csak felemás lenne, én már örülnék :) De viccet félretéve: nehéz lehet egy nagy, erős ország polgáraként szerénynek maradni. Amerikaiként, németként könnyű azt hinni, hogy mindent jobban tudunk. Szerencsére nekünk nincsenek ilyen gondjaink...

technicista 2015.09.08. 11:05:29

Az a gond ezzel, hogy a " németek" így nem léteznek. Sajnos a német média fősodrában (közszolgálat, Spiegel, SZ, FAZ, TAZ, die Zeit) tényleg rossz a hírünk, bár sokat tettek érte az egymást követő kormányok, azért néha úgy érzem, hogy üléspont határozza meg az álláspontot.

Hajnal Anett 2015.09.08. 17:40:14

@technicista: "németek" így nem léteznek - jogos, ugyanúgy, ahogy magyarok se, pláne :)

marczy 2015.10.17. 16:05:14

Az, hogy itt bajok vannak, igen komoly bajok, az egy dolog, de hogy pontosan milyenek, nos ez az, amiről az átlag külföldinek fogalma sincs.
A fő gond néhány K, H és L betűs vezetéknevű emberrel van, akik még a kommunizmusból maradtak meg mint a ballib média összekötő emberei. És a Nyugat ezeknek kritikátlanul bedől, mert a jobboldalról meg szinte nincs ember, aki hasonló pozícióban lenne. És folytathatnám a sort, hogy milyen kommunistatemetők vannak még az országban.

A gazdaság lefojtása az átláthatatlan adórendszerrel, a korrupció, a rendkívül merev oktatási szisztéma, az elk...ult, alulfinanszírozott, korrupt és feudális egészségügyi rendszer: erről mindről kötetek százait lehetne írni. Ha néhány Magyarországra költözött német venné a fáradságot, írhatna erről.