Többféleképpen gyakorolhatjuk otthon azt a bizonyos második nyelvet a gyerek(ek)kel. Mondókázhatunk, énekelhetünk, olvashatunk mesét, nézhetünk mesét, játszhatunk különféle nyelvi játékokat. Vannak, akik bizonyos szituációkban nem az anyanyelvükön beszélnek a csemetéhez, és vannak, akik célzottan keresnek olyan társaságot, ahol természetes, hogy a másik nyelven szólalnak meg.

Ez mind szép és jó és hasznos, de semmi sem fogható ahhoz, amikor szemünk fénye maga talál ki olyan játékokat, amellyel a második nyelvet lehet "gyakorolni".

Sokan számolnak be arról, hogy a gyerek a DVD-n látott rajzfilmből hallottakat használja a játék során, vagy "tanítja" a kisebb testvérét arra, amit neki tanított az édesanyja vagy a foglalkozást vezető néni.

De arra is bizonyára sok példa van, hogy a gyerek egyszerűen felszólítja az anyukát, hogy az beszéljen most németül.

Nálunk is előfordul ilyesmi időnként, a négyéves lányomnak is vannak már módszertani ötletei :).

Korábban egy német ismerősünket, Ulit kellett alakítanom, ő pedig annak az akkor még beszélni nem tudó kislányát, Emmát játszotta. Én, a német anyuka beszéltem a kislányomhoz, ő pedig német babanyelven :) válaszolt.

Mostanában új szerepeket játszunk: ő egy németjuhász kutya, én pedig a német gazdája vagyok. Mondanom kell mindenkinek, hogy ez a kutya harap, ne simogassák meg - természetesen németül :)

Hát így néznek ki nálunk mostanában a német szituációs gyakorlatok... :)