A "Beste Freunde" 14. leckéjében tanítják az "in / an / auf+D" szerkezetet. Ehhez találtam ki az képen található gyakorlási lehetőséget.
Egy 11-12 éves gyereknek szerintem még nagyon jól jön, ha pontosan le van írva minden eshetőség, ezért rögtönöztem egy igazán részletes táblázatot.
Utána felsoroltuk a leckében szereplő és egyéb ismert helyszíneket, névelővel együtt.
Ezután jöhetett a feladat, vagyis az izgalmas rész. Rajzolni kezdtem az imént felelevenített helyek egyikét, egy kis pálickaemberkével. A kérdés: "Wo bin ich?" Az egyszerű(nek tűnő)Nem válasz: "Im Konzert." / "Auf dem Berg." stb.
Miért osztom meg ezt a kézzel írt táblázatot és az alig felismerhető, szedett-vedett rajzaimat? Mert az a véleményem, hogy nem kell mindig mindennek tökéletesnek lennie. Néha jó, ha a tanuló szeme láttára készül az anyag, mert ettől élőbb az óra. Jó lehet, ha a szemléltető ábra nem egyértelmű, mert lehetőséget ad a viccelődésre. Valóban van jogosultsága a kérdésnek, mit is rajzoltam, izgalmasabb válaszolni, ha nem olyan könnyű a döntés. Ha a diák látja, hogy a tanár sem tökéletes, talán könnyebben elhiszi, hogy neki sem kell annak lennie az idegen nyelvben.
