A lányom nagycsoportos, ami azt jelenti, hogy szeptember beköszönte óta a csoporttársak szülei egyre nagyobb erőkkel mérik fel a környékbeli iskolákat.
Nagy meglepetésemre egyre több ismerős szülőről derül ki, hogy német nemzetiségi vagy német tannyelvű suliba szeretné beíratni a csemetéjét.
Meglepődtem, mert eddig kevesen mutattak közülük érdeklődést a német nyelv iránt. Akit egyáltalán foglalkoztatott a kisgyerekkori nyelvtanulás gondolata, annál csakis az angol merült fel.
Amikor néhány év kihagyás után újból szerettem volna elkezdeni tanítani, akkor is úgy láttam, nagyon kicsi a kereslet a német nyelvre, sokkal kevesebb, mint korábban. Az újságokban látott statisztikák is rémisztőek voltak: a spanyol megelőzte a németet!
Annak idején, amikor én jártam iskolába, a német még vetekedett az angollal népszerűségben. Ausztria és Németország közelsége, a bécsi bevásárlóutak valamint a hazánkba látogató német turisták özöne miatt az ember napi szinten érezte, hogy van értelme ezt a nyelvet elsajátítani.
Azóta azonban fordult egyet a világ, az angol mindent elsöprő világuralomra tett szert. A Goethe Intézet angol nyelvű brosúrákkal hirdeti magát, és a Deutsche Welle honlapján is angol az alapbeállítás, ha németül szeretnénk olvasni a híreket, oldalt kell legörgetnünk egy gombot, ahol a harminc nyelv egyike között bújik meg a "German".
Most mégis feltámadt bennem az a halvány remény, hogy nincs veszve minden, a német név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez... :) (szegény Petőfi biztos forog a sírjában...)