A német nyelv egyik fő rémének a névelők használatát tartják. Az írtózás részben érthetetlen, hiszen sok más európai nyelvben is létezik a főneveknek neme, másrészt viszont - valljuk be - mindannyiunknak okoznak néha kellemetlenséget ezek a hárombetűs szavacskák...

Ha valaki otthon tanítja németül a kicsi gyerekét, és a dalokon és mesekönyveken kívül a spontán beszédet is szeretné beépíteni a mindennapokba, hamar szembekerül azokkal a problémákkal, amelyekért a névelők a felelősek.

Először is ugyebár nem jó, ha rossz névelő rögzül a kicsik fejében, ezért kénytelenek vagyunk időnként utánanézni egy-egy szó nemének a szótárban.

Másodszor el kell döntenünk, hogy akkor, amikor nem folyamatosan beszélünk németül, hanem egy játék során találkozunk új szavakkal, mennyire erőltessük a der, die, das jelenlétét.

Sokan úgy gondolják, a német főneveket mindenképp a névelővel együtt kell megtanulni, mert, ha így együtt rögzülnek, akkor később kevésbé valószínű a tévesztés.

Csakhogy, ha életszerű helyzetekbe igyekszünk hozni otthon a csemeténket, akkor egyáltalán nem biztos, hogy passzol a névelők használata egy adott szituációban.

Hogy is tanulunk általában új szavakat?

Például képek segítségével, legyenek azok akár egy memóriajáték darabja, akár flashcardok, akár egy képeskönyv lapjain látható ábrák. Ha igazán autentikusak akarunk lenni, a "Was ist das?" kérdésre azt válaszolhatjuk: "Motorrad" vagy "ein Motorrad". Ilyenkor nem életszerű a határozott névelő használata, mint ahogy magyarul sem lenne az. Ha rámutatunk egy tárgyra, nem úgy nevezzük meg, hogy "a motor", hanem "motor", egy motor a sok közül, melyek a világon léteznek, nem "A" motor.

A névelők használatának kérdése a legelső problémák között merül fel, ha valaki otthoni németezésre adja a fejét. Én mégiscsak most, 10 hónappal a blog indulása után hoztam szóba ezt a dolgot, mert úgy gondolom, ez szinte filozófiai probléma. 

Mi számít hibának? Ha nem használom a névelőket, amikor úgy érzem, egy német anyanyelvű ember sem használná természetes szituációban, vagy az, ha mindig névelővel együtt használom a főneveket, függetlenül attól, életszerű-e így, mondván, így tanulja meg őket rendesen a gyerek?