Miután itt közzétettem, hogy alakult első kísérletünk, amelynek során kedvenc németnyelvű mesesorozatunkat kerestük, az Égiek egy komment formájában küldtek segítséget. Vagy Ilka valóban földi lény, angyalszárnyak nélkül? :)
Szóval úgy néz ki, megtaláltuk az igazit: Balit, a kutyagyereket!
A figurák aranyosak, az epizódok rövidek (12 percesek), a történetek pedig igazán passzolnak a kicsinyek lelkivilágához.
A "Geburtstagskuchen" című epizódot választottam kezdésnek, ezt néztük meg eddig nem is tudom hányszor.
Nyelvtanulás szempontjából igen jól sikerült ez az epizód: van benne bemutatkozás ("Ich heiße Bali") és egyes részeknél tökéletesen segítik a képek a megértést (sütés-főzés közben mutatják, hogy tölti Bali a hozzávalókat a tálba, később pedig ott röpködnek az alapanyagok a levegőben, amikor szó van róluk).
Ami kisebb magyarázatra szorult nálunk, az az a rész, amikor a szálló liszt hatására Bali kissé módosult tudatállapotba kerül, és megjelenik előtte egy cukrászbácsi kutya. Itt aggódott az én lánykám, hogy miért ment ki az apuka a konyhából...
Ezen kívül csupán egyetlen "hibát" tudnék felróni a sorozatnak: mivel ez egy francia-kanadai kooprodukció, a dalok a francia nyelv ritmusára vannak kitalálva, és szerintem túl gyorsak a némethez. Nagyon kell pörögnie a nyelvünknek, ha együtt akarjuk dalolni a főcímdalt - de, mint Ilka az előző bejegyzésnél tett második kommentjéből megtudhatjuk, van, akinek már sikerült! :)
Itt megnézheted, hogy kezdődik a sorozat: főcím
